Számos tanulmány látott már napvilágot a tekintetben, hogy milyen kihívásokkal kell szembenéznie a nyomtatott piacnak a digitális forradalom idején. A kérdés mára inkább úgy merül fel, hogy képes-e egyáltalán a digitális technológia ilyen erőteljes előretöréséből a nyomtatott kommunikáción alapuló világ bármilyen módon profitálni? 

A nyomtatott termékekkel kapcsolatban a leggyakrabban felhozott ellenérvek a sebességből, naprakészségből és a periodikán belüli viszonylagos homogén tartalomból adódnak, miszerint fontos ugyan, hogy minden nyomtatott produkció rendelkezik egyfajta fizikai megtestesüléssel, tehát az olvasó ténylegesen is úgy érzi, hogy „kézhez kap valamit”, ám ez a fizikai megjelenés ellenére túlságosan nagy árat jelent a digitális ökoszisztémában megszokott tulajdonságokkal (sokrétűség, rugalmasság, naprakészség, reakcióidő) szemben. Mégis a printnek egyfajta sajátos értéke van. Más a megbecsültsége, más a kulturális kötődés iránta, egy megfoghatatlan eszmei többlet kapcsolódik hozzá. Ha valami nyomtatott módon jelenik meg, annak a mai napig súlya van.

A print és digitális szembeállítás helyett mára világossá vált, hogy a két technológia inkább kiegészíti, mintsem helyettesíti egymást, hiszen mindkét technológiának megvan a maga kifejezetten előnyös tulajdonsága a másikkal szemben.

Az intelligens újságkiadás koncepciója egyike azoknak a lehetőségeknek, amelyek a digitális technológiában rejlő izgalmas lehetőségeket ötvözik a hagyományos nyomtatott médiumok legelőnyösebb tulajdonságaival. A modell valójában a következő négy kulcspilléren nyugszik, amelyek egyenként is izgalmas módon változtatják meg a jelenlegi lapokkal

kapcsolatos sztereotípiákat, együttes hatásuk pedig számos esetben kifejezetten attraktív megoldásként érzékelhető.

• Költségoptimalizálás

• Szegmentálás (geolokációi, tartalmi érdeklődés)

• Értékesítés (multi-layer sales)

• Előfizető akvirálás, hűségjutalmazás